Felpörgött az ingatlanbiznisz, felpörgött a Szlovák Földalap – nagyüzemben koboznak el földeket magyar örökösöktől!

Mintha 2025-ben felkeresne valakit a rendőrség azzal, hogy bocsánat, nyolcvan éve a nagyapja megúszta az akkori rendeletek szerint előírt deportálást a haláltáborba, de most kijavítjuk a hibát, és agyonlőjük magát – abszurd, de valami ilyesmi történik Szlovákiában, ahol ma is földeket koboznak el az 1945-ös Beneš-dekrétumokra hivatkozva.

A dokumentum ugyanis, amely a magyarokat és a németeket kollektíven háborús bűnösnek nyilvánította, megfosztva őket a vagyonuktól és az állampolgárságuktól, ma is a szlovák és a cseh jogrend része, Szlovákia parlamentje 2007-ben megerősítette érvényességét. A konfiská­ciós eljárások pedig napjainkban is folytatódnak, hol lassabb, hol gyorsabb ütemben. Most éppen rákapcsoltak: a Szlovák Földalap ugyanis a Ma7 című lapnak elismerte, ilyen ügyeken dolgozik. 

Bár a felvidéki magyarság kifosztását a negyvenes évek végéig javarészt elvégezték, a kilencvenes-kétezres évek tisztázatlan viszonyai és a kettős földnyilvántartás miatt még 2018-ban is csaknem félmillió hektárnyi földnek nem volt meg a tulajdonosa. Köztük ott voltak azok is, amelyeket az állam az elkobzások alatt „elfelejtett” elvenni. „1964 előtt még az osztrák–magyar rendszer volt érvényben, és birtoklap alapján ment a nyilvántartás, majd jött a szocialista rendszer nagy elkobzott, betagozott földekkel, ahol a tulajdonlapra egy-egy szám alá akár több száz ilyen földdarabot vezettek fel – magyarázza lapunk kérdésére Őry Péter, a Magyar Szövetség alelnöke. Rámutat: – A birtok­lapon név, születési hely és időnként olvashatatlanul a születési dátum szerepelt, de amikor a falu egyik fele Kovács, a másik Nagy, és három keresztnév volt divatban, ez nem sokat segített.” 

Ilyen helyzetben a földalapnak kellett volna képviselnie a lehetséges tulajdonosok érdekeit – mondja lapunknak a több örökös képviseletében dolgozó Bugár Viktor; azonban a hivatal más utat választott. 2019-től kezdve éveken át százas nagyságrendben nyújtottak be javaslatokat a konfiskációs, illetve deportálási listára alapozva, hogy megszerezzék az úgynevezett nevesítetlen földeket.

A földalap 2019-től sorra adta be igényét a nevesítetlen földekre a deportálási jegyzékek alapján. Egy időre ugyan nyilvánossá tették e földek listáját, de csekély hírveréssel; az örökösöket nem volt divat külön megkeresni. 

Bár az eredeti dekrétumok a magyarság és a németség totális megtörését és kiiktatását célozták, most a pénz beszél: a frissen elkobzott földek, erdők ugyanis gyakran magánkézben folytatják életüket, sokszor építési területként. A korábban magyar és német többségű térségekben, mint Éberhárd vagy Csallóközcsütörtök, hatalmas a kereslet irántuk. „Pozsony környékén egy négyzetméter már 300 euró is lehet” – jegyzi meg Őry, aki utóbbi falunak polgármestere is. 

S most jön a másik csavar: ugyanis a kettős nyilvántartás névkavarodásai miatt az egyik módszere erre a földalapnak az, hogy utólag írja be a kataszteri jegyzékbe a megszerzendő nevesítetlen területekre olyasvalaki nevét, aki szerepel az elkobzási vagy deportálási jegyzékekben. „Ha a birtoklapon Kovács János szerepel, keresnek egy Kovács Jánost, aki benne van a deportálási jegyzékben, és máris ki lehet semmizni az utódjait, akik adott esetben nem is tudnak az örökségről” – írja le a helyzetet Őry. Bugár hozzáteszi: a bizonyítási kényszert és az ahoz szükséges, több ezer euró költségű munkát, ami az elkobzó államot terhelné, áttolják az örökösre: bizonyítsa ő, hogy a felmenője nem az a „háborús bűnös”, akit utólag beírtak a kataszteri jegyzékbe.

Ráadásul mindez még akkor is jogellenes, ha a jogszabályokat nézzük, hiszen nincs beazonosítva az eredeti tulajdonos; és alkotmányellenes is, hiszen az alkotmány védi a magántulajdont – egészíti ki a jogász.

A legnagyobb botrány 2018-ban a Pozsony környéki D4-es autópálya építése során elkobzott földek miatt robbant ki, ahol több millió eurónyi telket vettek el kárpótlás nélkül azzal, hogy a tulajdonosai németek és magyarok. Egy másik ismert ügy Bosits Mihályé, akinek erdőterületét 2009-ben próbálta elvenni a szlovák állam ugyanilyen alapon. Bosits perre ment, egészen Strasbourgig, ám tizenöt évnyi küzdelem után is patthelyzetben van.

A megoldás pedig nem lenne bonyolult. Őry és Bugár is egyetért abban: 

hiába kardoskodik Szlovákia mindig, hogy nem is alkalmazzák, most látjuk ennek az ellenkezőjét. Ha pedig a méregfog ki van húzva, lehetne rendezni a fennmaradt területek sorsát: lehetővé tenni az örökösöknek a tulajdonukhoz való hozzájutást, és addig is az önkormányzatok vagy a földalap kezelésébe adni a területeket azzal a kitétellel, hogy bármikor jelentkezhet érte a jogos tulajdonos.

„Nem elég, hogy nyolcvan évvel ezelőtti, kollektív bűnösséget kimondó jogszabályok alapján 2025-ben földeket lehet elvenni – de hogy még ezt is jogszabályellenesen csinálják, az tényleg visszatetsző” – összegzi a politikus.

Nyitókép: Pozsony és környéke is túlzsúfolt, a város agglomerációs településein az egekbe szöktek az árak, megéri telket venni – vagy éppen szerezni
Fotó: AFP/Ludovic Marin